[1] |
|
---|
[2] |
successura, ut nihil sit praeterea requirendum nobis. Rebus enim tandem ex
|
---|
[3] |
sententia compositis cupio reliquum ingravescentis aetatis una tecum traducere,
|
---|
[4] |
modo tu mihi quodcunque hoc regnum, tu sceptra lovemque tua autoritate
|
---|
[5] |
et gratia concilies, ex quo uno, perinde ut ex magnete ferrei annuli, pendemus.
|
---|
[6] |
Nec dubito, quin clarissimus ille princeps in optatis habeat suas res gestas ab
|
---|
[7] |
omni prorsus oblivione vindicare. Qui enim virtuti studet, et comiti virtutis
|
---|
[8] |
gloriae studeat necesse est: gloriam vero perennem aut etiam diuturnam sub-
|
---|
[9] |
latis literarum monumentis propagare nemo potest. Age igitur, o spes et prae-
|
---|
[10] |
sidium meum, hanc mihi quam primum operam navare non praetermittas,
|
---|
[11] |
eundemque in me exornando te praesta, quem in salute recuperanda cognovi,
|
---|
[12] |
ne capite meo (velut Apelles) expolito reliquum corpus rude inchoatumque
|
---|
[13] |
|
---|
[14] |
Mnohomluvnou tuto parafrasi zmíněného již v listé 13 rozvláéného elogia nechtéli
|
---|
[15] |
jsme v listáři tomto vynechati, poněvadž Bohuslava našeho se dotýká a již ve vydání
|
---|
[16] |
Mitisově se nachází, konečně k poznání té doby a pisatele nevšedně přispívá. O žáku
|
---|
[17] |
Balbově, mladém pánu Jindřichovi z Šelnberka, mluví již list 66. List 76 nachází se též
|
---|
[18] |
před vydáním téhož elogia, které r. 1560 v Praze pořídil Vavřinec Špan ze Španova pod
|
---|
[19] |
titulem: Hieronymi Balbi liber continens Bohemiae et procerum eius laudem.
|
---|
[20] |
77.
|
---|
[21] |
Jeronym Balbus Bohuslavovi.
|
---|
[22] |
(Z Prahy 1500 — na zimu.) Skromně a žertovně omlouvá svou nedostatečnost bás-
|
---|
[23] |
nickou naproti výtečnosti Bohuslavově, a posílá Šlechtův Mikrokosmus, aby o něm Bohu-
|
---|
[24] |
slav napřed podal úsudek. Líčí nesnáze své hmotné a ohlašuje brzkou mu návštěvu. (Bohu-
|
---|
[25] |
slai Vita p. Th. Mitem coll. & Balbi opera ed. Retzer I, 56.)
|
---|
[26] |
Hieronymus Balbus ad Hasistenium. Nae tu praevaricator es egregius,
|
---|
[27] |
qui libellos tuae fidei et patrocinio commissos non modo subsannas, sed
|
---|
[28] |
plane prodis. Quanto es Demosthene nequior! Ille, ne Milesiis obesset, faucibus
|
---|
[29] |
integris synanchen simulavit: tu, cum sis vel elephante validior, ne cuipiam
|
---|
[30] |
prosis, in ranas et culices usque te deformas. En cui aliquid oneris imponas,
|
---|
[31] |
qui ab ipso statim limine sarcinas simul atque clitellas abiecerit: et tamen
|
---|
[32] |
adhuc meos libellos efflagitas, suadesque, ut ad te versus, hoc est Athenas
|
---|
[33] |
noctuam mittam. Qui cedo? an ut tuum munus isthoc pensem? Nunquam,
|
---|
[34] |
me hercule, Glaucus et Diomedes tam dissimilia permutarunt. (Ego vero non
|
---|
[35] |
permittam inter Catullianos sales Suffeni venena diffundi, siquidem in poé-
|
---|
[36] |
matis illo sum nihilo melior). An, quod verisimilius est, de mea inscitia tibi
|
---|
[37] |
risum paras? At, ut es petulanti splene, cave cachinno istud agas: nam qui
|
---|
[38] |
incipit esse derisor, continuo amicus esse desinit. Unum erat, cur optarem ad
|
---|
[39] |
te meas nugas mittere, ut castigarentur, ut vapularent, ut erratorum poenas
|
---|
[40] |
et ungue et obelis luerent. Tu vero (ne a Socratico instituto discedas) sapien-
|
---|
[41] |
tem dissimulans insipientem agis, et qua vafredine, infra calceum te quoque
|
---|
[42] |
demittis. Dicis, ni fallor, cur ego amicum offendam in nugis. Hae nugae, mi
|
---|
[43] |
Bohuslae, ad seria ducunt. Neque tamen adeo sum mollis et delicati ingenii,
|
---|