| s-206
| A rendszerváltás tizedik évében eljutottunk oda, hogy a szavak elfutottak. |
| s-207
| Ami helyettük maradt, az nem több, mint fonémák zagyva halmaza, melynek jelentését a hatalom és egyes-egyedül a hatalom képes csak megszabni, nem számít a konvenció, de még a közvetlen tapasztalat sem. |
| s-208
| Minden napra esik egy szemantikai puccs. |
| s-209
| A magyar országgyűlési képviselő, ha akarja, szenátornak nevezi magát, ugyanaz a párt egyik nap ellenzék, a másik nap kormányoldalon álló, sőt a parlamenti többség akarata még a matematikánál is erősebb. |
| s-210
| Legutóbb láthattunk egy sífelszereléseket reklámozó plakátot, melyről nyomban elhangzott, hogy nem az, ami, csak egy fénykép, melyen síoktatók között egy férfiimitátor tévébemondó társaságában ott látható a magyar miniszterelnök is. |
| s-211
| Ki kérdezné, hogy a fénykép miért éppen síelőket mutat, amikor Magyarország a pusztáról híres, meg arról, hogy egy olyan sípálya sincs területén, melyen életveszély nélkül le lehetne siklani. |
| s-212
| A szavak kiürülésének egyik oka a civil társadalom szótárának állapota, mely ahhoz ugyan erős volt, hogy antidemokratikus viszonyok között fenntartsa a demokrácia reményét, de arra már gyengének bizonyult, hogy a demokratikus viszonyok formáinak megteremtését követően kikövetelje a formák tartalommal való telítését. |
| s-213
| Eluralkodott a magyar politikai kultúra egyik átkos öröksége, a jogászi nyelv, melynek szavai csak a semmitmondásra, a csűrés-csavarásra, az időhúzásra, a partner elnémítására, a nyers nyelvi agresszióra alkalmasak. |
| s-214
| A politikai közbeszédben egyeduralomra jutott jogi nyelvhasználat előfeltevése, hogy csak azt lehet számon kérni, ami le van írva és ahogyan le van írva. |
| s-215
| Mivel az élet természeténél fogva leírhatatlan, és milliárdnyi történése a résztvevők között újra meg újra megkötött értelmezési szövetségen múlik, az új beszédből kimaradt az élet, kimaradtak az emberek. |
| s-216
| Minden kimondhatóvá vált, amit nem tilt törvény, írott szabály. |
| s-217
| A lomposan megfogalmazott jogi szövegek korlátlanul megnyitották az utat az önkényes nyelvhasználat előtt, mely mögött nincs s nem is lehet gondolt, ami feltételezné a jogi nyelven túl érvényes szótár létét. |
| s-218
| Ha ezt a szótárt a hatalom semmibe veszi, azt mondhat, amit akar. |
| s-219
| És azt is mond. |
| s-220
| Vegyük példaként a legutóbbi szemantikai puccsot, mely a magánlevél jelentését forgatta fel keresztül-kasul. |
| s-221
| A Magyar Köztársaság közpénzekből fenntartott washingtoni nagykövetségének közpénzekből fizetett lakója a nyilván nem a maga pénzén nyomtatott, nagyköveti címét látványosan hangsúlyozó levélpapírján levelet írt egy olyan alapítvány amerikai szponzorának, akinek pénzéből az alapítvány magyarországi újságírókat díjaz évről évre. |
| s-222
| A jog nem tiltja, hogy egy nagykövet magánlevelet írjon, és azt sem tiltja, hogy a levélben magánvéleményként primitív és dehonesztáló állításokat fogalmazzon meg a magyar belpolitika egyes kérdéseiben. |
| s-223
| A levél írója nem is érti, hogy mi a probléma. |
| s-224
| Érthetné, ha érvényes volna számára a Pilinszky számára még érvényes nyelvi univerzum, ahol a szavak jelentésének van egy, ha úgy tetszik, transzcendens köre, melyben erkölcs, modor, szokás, illem, gondolkodói autonómia találhat helyet. |
| s-225
| Mindezt a levél írója zárójelbe teszi, s rövidre zárva feljelentését, a magyar társadalmat két osztályra bontja. |
| s-226
| Az egyik osztályt képezik a hozzá hasonló tisztességesek, akiknek a díjazottak nem tetszenek, míg a másik osztályhoz a tisztességtelenek tartoznak, akik párttagok, besúgók, karrieristák voltak a kommunista múltban, a posztkommunista jelenben pedig másnak mutatják magukat, mint amik. |
| s-227
| A díjazottak nekik tetszenek. |
| s-228
| A levél írója figyelemre méltóan asszimilálódott a fideszes newspeak szabályaihoz. |
| s-229
| Magánlevelet ír, miközben a levele a legmélyebben beavatkozik a magyar közállapotokba. |
| s-230
| Szerényen magánszemélyként tolakszik elő, miközben levélpapírján cirkalmas betűk hirdeti magas köztisztviselői rangját. |
| s-231
| Ha oroszt tanítana, nyilván azt mondaná tanítványainak hogy Tatyjána levelét voltaképpen Anyegin írta, netán Lenszkijnek. |
| s-232
| A levél írója a hagyomány embere. |
| s-233
| A nyelv, amelyen ír, már a jelené, de ahogyan ír, az még a múlt. |
| s-234
| Mivel nem várható, hogy hazahívják, lemondani meg semmiképpen sem fog, a tekintélyelvű személyiség amerikai kutatói számára csak ajánlani lehet a vele való megismerkedést, melynek alapján nagyszerű esettanulmányok várhatók. |
| s-235
| A kutatók minden bizonnyal felfigyelnek a nagykövet által önállótlanul alkalmazott kétosztatú gondolkodásra, mely tisztességesekre és tisztességtelenekre osztja a társadalmat, melynek elvben osztatlan képviseletét kellene ellátnia. |
| s-236
| De még érdekesebb a projekció jelensége. |
| s-237
| Goebbelsi módszereket tulajdonít a díjazott újságíróknak, miközben ő maga az, aki Goebbelset követi, jóllehet, a mester jóval tehetségesebben alkalmazta a nevéről elnevezett módszert. |
| s-238
| Ha már így esett, és nem mond le, legalább annyit megtehetne a magánbűnbe süppedt közszereplő, hogy megköveti feljelentettjeit. |
| s-239
| Van, akit már csak a síron túl érhet utol. |
| s-240
| Miként van az, hogy egyesek száz évig is pergethetik tenyerükből életük homokját, és semmi, de semmi nem esik meg velük, mások meg úgy élnek, hogy folyton ott vannak, ahol fontos dolgok esnek meg, még ha nincs is befolyásuk a nagy ügyek menetére. |
| s-241
| Volt egy öreg barátom, aki ilyen sorsot viselt. |
| s-242
| Pedig csöndes lélek lakozott benne, túlságosan is. |
| s-243
| Orvosnak készült, de rossz évjáratban jutott az egyetem lépcsőjéig: származása okán — meglengették fölötte a numerus clausus mocskos zászlaját — úgy elzavarták, mint koldust a fukar ember házától. |
| s-244
| Szent-Györgyi Albert segített rajta, apja barátja. |
| s-245
| Tanácsa roppant egyszerűen hangzott. |
| s-246
| A gyerek keresztelkedjen ki, s már mint katolikus menjen el a bolognai universitasra. |
| s-247
| Barátunkat — lévén, szabadgondolkodó — nem kötötték sem vallási, sem tradicionális megfontolások, az áttérést különben is szükséges áldozatnak tekintette. |
| s-248
| Így aztán két év múltán az ifjú már valóban a szegedi alma materben folytathatta tanulmányait, ahol — kiváló eredményei birtokában — élvezte a Nobel-díjas tudós segítőkészségét. |
| s-249
| Azért a Tisza-parti városban más is történt. |
| s-250
| Pofozások, megszégyenítések, amíg egyszer csak megérkezett a SAS-behívó, irány a munkaszázad, a zsúfolt vagon, és megérkezés Borba, a jugoszláviai bányavárosba. |
| s-251
| A feledést hozó idő az egyik oldalról, a politikai érdek a másikról talán megszépítheti ezt a borzasztó rabszolgamunkát, de az a két-három korosztály, amelyet a magyar hatóságok odavezényeltek, azért megtapasztalták Dante Infernóját. |
| s-252
| A meggyilkoltak persze már nem szólhatnak, az idő előtt meghaltak se, de akik valamiért tudják, hogy ott mi történt, időről időre kötelességük emlékezni. |
| s-253
| Olyan az emlékezet, mint a zsidó sírokon a kődarab. |
| s-254
| Vagy a nem zsidó temetőkben a november eleji gyertyaláng. |
| s-255
| Hatezer fiatalembert adott el a magyar állam a németeknek, hogy velük a Todt szervezet — a Siemens és más cégek megbízásából — rezet bányásztasson, illetőleg fönt, a hegyekben vasutat építsen az érckőzet elszállításához. |
| s-256
| A magyar keretlegények durvasága, az élelem- és gyógyszerhiány, a hideg, a piszok megtette a magáét. |
| s-257
| A túlságosan leromlottakat két ízben hazavezényelték. |
| s-258
| (Radnóti a második transzportban volt.) |
| s-259
| Az 1944. március 19-e után elindított csoportba került e történet hőse is, a már majdnem orvos fiatalember. |
| s-260
| Mielőtt az irdatlan hágókat, szakadékokat szép libasorban elhagyták volna, megjelentek a partizánok. |
| s-261
| Jugoszlávia hegyei már csak ilyenek: ott fenyőfák és partizánok teremnek leginkább. |
| s-262
| A titoisták táborában igen megörültek barátunknak, s jóllehet, tiltakozott, mondván: ő belgyógyász és pszichiáter, elérték, hogy a sebesülteket amputálja, operálja. |
| s-263
| Gyógyszer, műszer itt volt elég — az angolok ejtőernyőjével küldték az utánpótlást —, csak éppen orvosból volt hiány. |
| s-264
| A partizánháború körülményei között is van ám karrier. |
| s-265
| Mert hősünket egyszer csak kiemelték. |
| s-266
| És elvitték a főhadiszállásra. |
| s-267
| Az ok: Tito álmatlanságban szenvedett. |
| s-268
| A roppant terhek, az örökös hadi készültség, a csapatok mozgatása, az ütközetek, az utánpótlás megszervezése, a millió véletlen esemény elviselése és integrálása a katonai folyamatokba, megviselték. |
| s-269
| És halottak és menekültek, aztán a diplomácia bonyolultsága — angolszász és szovjet vetélkedés Jugoszláviáért —, továbbá a szerb, a horvát, a montenegrói, a dalmát politikai megfontolások tiszteletben tartása és a lappangó konfliktusok leszerelése kikezdték az idegrendszerét. |
| s-270
| Tito azt szerette, ha a politikai és a katonai vezetők együtt élnek a brigádokkal, majd amikor kellőképpen feltöltődtek, mindent elmesélnek egymásnak. |
| s-271
| Bizonyos idő után feltűnt: a marsallnak a megbeszéléseken le-lecsukódik a szeme, este viszont képtelen nyugovóra térni. |
| s-272
| Kardelj hozta a hírt, hogy valamelyik hegyi kórházukban működik egy magyar orvos, aki bizonyos helyzetekben hipnózisban altatja az operálandó betegeket. |
| s-273
| 'Ő a mi emberünk!' — lelkesedett Rankovic. |
| s-274
| 'Magyar orvos nem kell!' mondta Tito, ami tökéletesen megfelelt az akkori és az ottani közhangulatnak. |
| s-275
| Aztán amikor kiderült, hogy a pszichiáternek van egy kis származási eltérése, ráadásul itáliai egyetemi gyakorlata, ő, aki Fiuméban évekig dolgozott olaszokkal, megenyhült. |
| s-276
| Felhozták tehát a frontról a protezsált ifjút, aki kisvártatva meg is kezdhette szuggesztiós tevékenységét. |
| s-277
| Tito este tízkor már aludt, mint a macedón kefir, sőt nyugodtan végigaludta az éjszakát, ami hosszú idő óta nem fordult vele elő. |
| s-278
| Freud Zsiga szelleme lebegett a titkos katonai bázis felett. |
| s-279
| A légzési és a szívritmust szabályozó gyakorlatok, a különféle relaxációs módszerek alkalmazása szinte kicserélték Josip Brozt. |
| s-280
| A bizalmas együttlétek persze módot adtak némely csevegésekre is. |
| s-281
| A Vezér például bevallotta, hogy számára a szerelem hozza el a szublimálás élményét, miután az alkoholtól — ami merőben idegen a balkáni lélektől — semminemű feloldódást nem nyer. |
| s-282
| Akkor éppen a szovjet távirászlány ügye foglalkoztatta. |
| s-283
| Sztálin elvtárs ugyanis, ismerve gyengéjét, összekötőként elküldte hozzá a szép kis Pelagéját, mondván: legyen, aki Tito üzeneteit eljuttatja Moszkvába. |
| s-284
| A lányt azonban végzetes baleset érte, a Gazda pedig azzal vádolja őt, mármint Titót, hogy szándékos volt a halála. |
| s-285
| Pedig egy háborúban — bizonygatta a marsall — minden megesik, lám, őt is el akarják tenni láb alól; a németek nyolcszáz légideszantost küldtek ellene. |
| s-286
| Pelagéját mindazonáltal kedvelte, jóllehet, nem is ő, hanem Rankovic mutatott férfiúi érzelmeket iránta, de hát ezt hogyan közölje a haragvó Poszeidonnal? |
| s-287
| Szóval ilyen és ehhez hasonló bennfentes mesékre tett szert a mi diploma nélküli orvosunk. |
| s-288
| Aki, ahogy eloltották a világháború lángjait, hazajött Magyarországra. |
| s-289
| Befejezte az egyetemet, és ment a János kórházba cselédkönyvezni. |
| s-290
| A politikától távol tartotta magát, jóllehet, azokban a fényes szelekkel átfújt években a magyar baloldalon még nagyon szerették Titót. |
| s-291
| (Az is lehet, hogy jobban, mint a Kreml urát, amin fél évszázad múltán igazán nincs mit csodálkoznunk. |
| s-292
| Ösztönösen éreztek bizonyos különbséget. |
| s-293
| Tito volt a szabadon választott, míg Józsi bácsi a kötelező gyakorlat.) |
| s-294
| Ezzel csak azt akarjuk mondani: ha elbeszélésünk első embere magára ölti a partizán-módit, akár még képviselő is lehetett volna. |
| s-295
| Így csak kezelte a képviselő urakat, ha túlságosan belebonyolódtak a politikába. |
| s-296
| Egy szó, mint száz, képviselő nem lehet, ellenben díszvendég igen. |
| s-297
| 1947. december 6-án Tito Budapestre látogatott. |
| s-298
| Kivételes pompával fogadták. |
| s-299
| Kelebiától Budapestig százméterenként magyar és jugoszláv zászló lobogott a sínek mentén, és katonák tisztelegtek a különvonatnak. |
| s-300
| A pályaudvari ceremóniára a hajdani 'bajtársat' is meghívták. |
| s-301
| A belgyógyász-pszichiátert azonban a jugoszláv nagykövetség invitálta, miáltal nem a magyar, hanem a jugoszláv fogadócsoportban állt. |
| s-302
| Vesztére. |
| s-303
| Mert amikor Tito lelépett a Pulmann-kocsi lépcsőjéről, rá a vörös kókuszszőnyegre, amolyan elvtársi lapockaveregetéssel ugyan üdvözölte Rákosi Mátyás, majd kezet rázott hazája nagykövetével, ám amint a sorban észrevette — ahogy ő mondta — álmainak varázslóját, olyan forró barátsággal ölelte át, ami mindenkinek feltűnt. |
| s-304
| Rákosinak is. |
| s-305
| 'Ki ez?' — kérdezte a magyar kommunisták első embere. |